Bakker, több mint 2 éve nem jártam itt. Nem is maketteztem ez idő alatt, a hobbi teljesen háttérbe szorult, a munka nyerte meg ezt az elmúlt 2 évet. Sok tapasztalat került a hátam mögé, majd az idő eldönti, hogy megérte-e.
Ellenben 2020 első hónapja 2 befejezett munkát is termett - kifejezetten jól is esett az elmémnek ennyi kihagyás után - és erős folytatás van kilátásban.  
Az első befejezett munkám egy 1/72-es méretarányú dioráma, amit egy kislány és anyukája számára készítettem, hogy indulni tudjanak egy mesével kapcsolatos pályázaton. Kimondottan elsimította bennem a ráncokat, hogy az év elejét egyből egy lazább , mese témájú projekttel kezdtem.

Kicsit bővebben erről:
https://www.facebook.com/csatari.gabor.79/media_set?set=a.1215119862027055&type=3

Utána a lovak közé csaptam és ismét militarista téma került előtérbe. A festeni tudás mintha csöppet kiment volna a kezemből de remélhetőleg a rutint vissza gyakoroltam ezzel a kis vignettával.

Elkövetkezőkben konkrétum még nincs mi az ami várható de az tény, van mihez nyúlnom .akár folytatás akár új projekt tekintetében.
Szóval az a nagy helyzet , eltelt 2 év és ez idő leforgása alatt nem foglalkoztam azzal amit szeretek. Teljesen ez így nem igaz, a munkámat is szeretem/szeretettem. De az munka. Nyilván vannak ilyen időszakok mindenki életében amikor elfelejted, hogy az Élet nagy része a munkádon kívül van, mert épp olyanra fókuszálsz ami lázban tart és pénzt hoz a konyhára vagy a kihívást látod benne. De muszáj, hogy időről-időre "észhez" térj, kiszakadj a mókuskerékből, mert egyébként hol költöd el azt a pénzt és hol töltöd el azt az időt ami bizony megérdemelten jár egy nagy hajtás után? Egyensúlyban érzem jól magam a bőrömben és nem vitathatom, elfelejtettem, hogy az Élet nem csak munka. Persze nem is csak makettezés de elketyegett 42 év az időmből és azt hiszem a tapasztalat szerzés időszaka elmúlt. Most már élni kell , olyan munkába vetni magam amit szeretek és a melón kívül olyan dolgokat csinálni amit szeretek. Úgy hiszem, most nem fog eltelni annyi idő 2 írás között. 
Hajrá 2020! :)

 Még egy kiadványt szükségszerűenk érzek, hogy bemutassak, szerzője szintén - bár gondolom nem lesz meglepetés az előző két ismertető után - Joaquin Garcia Gazquez. Annyit most már el kell mondanom, hogy leginkább a diorámái és vignettái miatt mondható nálam favoritnak ,leginkább azokat a munkáit szeretem ahol a háborút egy nem kimondottan háborús jeleneten keresztűl képes érzékeltetni, erre ideális példa - és ebben a könyvben bemutatásra is kerül- a T-34-es lánctalpon ücsörgő papírlapokkal játszadozó berlini kisfiúk, ahol első blikkre egy békés, kedves életképet látunk, aztán mögé gondolva rájövünk, hogy az a lánctalp valamiért lerobbant a hordozott járműről, abban a járműben pedig emberek ültek, kezelték, és így a háborút igazából szinte teljesen nélkülöző jelenet valahogy mégis képes sejtetni Berlin véres ostromát.


 A kiadvány meglehetősen univerzálisnak mondható, figura és jármű festéstől kezdve ,a környezet kialakításán át olyan témákba és fogásokba is kapunk betekintést ami egy - egy jelenet megkomponálását segíti elő, ismertetve geometriai tippeket, felosztásokat ,illetve szóba kerül maga az aranymetszés fogalma is ami képes harmónikus ,természetes egyensúlyt teremteni a szimmetria és aszimmetria között. Valójában úgy vettem észre ,hogy a makettezők legalább fele ösztönösen érzékeli és törekszik megvalósítani ezeket a vizuális harmóniára törekvő megoldásokat, de egy dolog ösztönösen megoldani és egy egész másik céltudatosan a tökéletes összképre koncetrálva megtervezni a munkánkat, azt hiszem ez utóbbiban nyújtja a kiadvány a legnagyobb segítséget. Bárkinek bátran ajánlom a könyvet aki több szereplős ( akár figuáról akár harcijármű makettről vagy ezeket vegyesen valamilyen környezetbe helyező munkákról beszélünk ) diorámákat vagy vignettákat épít, igényesen szerkesztett és kivitelezett kiadvány nagyon sok hasznos,profin és érthetően közvetített információval és nem utolsó sorban gyönyörűen elkészített munkákat ismertetve. Nekem személy szerint az afrikai hadszíntéren szerepeltetett 2 olasz Bersaglieri a kedvencem, az eltérő magasság szinteket zseniálisan hozza az alkotó geometriai összhangba. Én magam az esetek többségében kissé idegenkedem attól, hogy egyfajta művészetként tekintsek erre a hobbira de jelen esetben nem vonom kétségbe, hogy ez a szakértelem és színvonal bizony valahol már művészetnek is tekinthető.

 Sajnos nem került be az Alpine figurám a legjobb 20 közé, így csak a tapasztalat ami nőtt és ezzel exponencionálisan az egóm kicsit csökkent...azért jól sejtettem, hogy a festő tudásom valahol 3 és 4 között lehet az 5-ös skálán. Lehet ,valamelyest bejátszott a helyezésbe, hogy utólag változtak az indulási feltételek, rossz érzés ellenben nincs bennem emiatt, egyrészt a szervezőnek joga van megtenni, másrészt érezhetően azért történt a nevezési paraméterek visszamenőleges korrekciója, hogy minél több színvonalas munka férjen bele a verseny kiírásba és bizony ezek nagy része valóban jobb volt mint az enyém. Igazság szerint lehet nekem (is) kellett volna kicsit rámenősebbnek lennem és benyomni régebbi munkákat, az átrendezett szabályokba belefértek volna. Egy biztos, a következőnél  azért rákérdezek, hogy mennyire fixáltak a kezdeti kiírások a nevezésre.

A nyertes munkák:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1255300064552035&set=gm.1700029396924281&type=3&theater

 A bejegyzés címe most kicsit becsapós, mert - sajnos-  csak a francia nyelvű kiadást sikerült beszereznem, gyakorlatilag a könyv nívójáról és hasznosságáról már önmagában sokat elárúl, hogy pusztán a képanyag alapján bátran ajánlanám bárkinek aki 2. vh.-ús figurák festésébe fut bele ebben a hobbiban.


Egy 82 oldalas kiadványt kapunk a pénzünkért cserébe, szerzője Joaquin Garcia Gazquez, az ő neve említésre került már az előző ismertetőnél - nyugodtan mondhatom, hogy egyike azon makettezőknek akiknek a munkáit próbálom követni - a bemuttott munkák és alkalmazott technikák itt is szövegesen ( igaz jelen esetben engem ez nem érint ,mivel nem beszélem a francia nyelvet ) és ahogy az egy referencia irodalomtól elvárható "step by step"képeken keresztül vannak prezentálva. töméntelen mennyiségű, jó minőségű fotó található a könyvben, egyértelműen ez az egyik erőssége.  Ahogy a címéből már kiderült második világháborús figurák festését ismerteti,a méretarány1:35,  ami viszont a címben nem szerepel, hogy mindezt akril festékekkel - ez a másik errőssége úgy hiszem ha figyelembe vesszük a jelenlegi festési trendet amerre a figurázás halad-, olajos technikákat nem fogunk ellesni.

 Elmondható, hogy az ismeretett munkából java részt pont azokat az információkat kapjuk meg amelyek segítséget nyújthatnak célzatosan azokhoz a munkafázisokhoz amelyek az estek  többségében a legnagyobb kihívást támasztják festés szempontjából az 1:35-ös méretarányban, úgy mint a fekete és fehér ruhák festése ( ugye tudjuk, hogy árnyékolás szempontjából nem egyszerű egyik sem ), a kopott bőr megjelenítése ( ezt egy gyönyörűen elkészített szovjet bőrkabátos harkocsizó figura prezentálja ) ,terepmintás ruha elkészítése, a testszín árnyékolása az arc különböző részein, egy pici figura konverziót is láthatunk illetve egy vignetta elkészűltébe is betekintést nyerünk, stb.... Másik fontos dolog és hiánya esetén szembeötlő, a fény /árnyék jelenség megfestését szinte minden fejezetben megfigyelhetjük és említésre kerül. A szemek festésést azért nem tettem a felsorolásba, mert az nagyon markánsan az a terület ahol mindegy milyen technikát mutatnak,a megszerzett tapasztalati gyakorlat nélkül nem fog menni sem így sem úgy ( szóval bocs srácok, 0-ás ecset és gyakorold :) ). Összességében az alkalmazott technikák prezentációján érezhető, hogy egy profi figura festő szeretne támpontokat adni kezdő vagy haladó figurásoknak,én ki merem jelenteni zseniálisan lett megszerkesztve a kiadvány főképpen a közvetített információk milyenségét figyelembe véve. És a sok SBS képsorozat mellé nagyon tényleg nem hiányzik a szövegértés, minden lekövethető tisztán, érthetően.

A múltkori könyv bemutatásánál is elsütötem egy angol kifejezést....ide kerüljön most a highly recommended :)!




 

  Amíg várakozok az Alpine figura festő verseny eredményére ( következő hétfő ) megpróbálok 3 könyvet ismertetni, aki szemezgetett már esetleg velük,az tudja, hogy nem olcsó egyik sem -gyakorlatilag csak egy volt közülük amit 5 számjegyű összeg alatt sikerült beszerezni és az is, ott az utolsó példány volt- ellenben az ár/érték arány teljesen korrekt, jelen esetben referencia anyagot várunk és bizony azt is kapunk mindhárom esetben, méghozzá nem is akármilyet.

  A DAK könyvet elsősorban azért rendeltem meg mert az idei évben több olyan projektem is lesz terveim szerint, ami így vagy úgy az Afrikakorps-hoz köthető és van bennem egy egészséges kíváncsiság, hogy hasonló témakörben miképp dolgoznak a "nagyok". A könyv 4 diorámát és azok elkészültét mutatja be, "step by step", szöveges magyarázattal és képekkel egyaránt. A kiadvány 90 oldalas, ami behatárolja a lehetőségeket - és egyben azért az árát is elfogadhatóvá mérsékeli - tehát ne nagyon számítsunk olyan fejezetekre ami egy átfogó ismeretet adna az Afrika hadtest történetéről, listázná a használt haditechnikát, minden rész spártai egyszerűséggel az épp bemutatásra kerülő makettre és diorámára összpontosít, ez viszont professzionálisan történik.


  Érezhető talán kicsit, hogy Michel Perez és Javier Redondo munkái egyfajta -kicsit csúnyán megfogalmazva- "tölteléknek" kerültek be a könyvbe  a 2 nagy kaliber mellé, ettől függetlenűl elmondható, hogy egyértelműen hozzá tettek a színvonalhoz, nagyszerű és példaértékű munkákat mutatnak be ( PanzerII és MarderIII H ) profin levezetve a makett építését és festését valamint a dioráma elkészültét.


Mig Jimenez Diana-ját azt hiszem nem kell nagyon bemutatni, a legtöbben ismerjük már ha máshonnét nem is de a netről jó eséllyel. Bár több éves munka, ha beütjük Google keresőbe az SdKfz/6 Diana-t és végig nézzük az azóta elkészült maketteket, azt hiszem még most is elmondható róla, hogy erősen dobogó esélyes....talán nem véletlen, hogy az egyik piacvezető brand-nek az alapítója és egy másik piacvezető brand egykori húzó arca,az elvitathatatlan tehetségét tökéletesen tükrözi a könyvben bemutatott Diana. Nagyszerű fejezet, mind az építés , mind a festés részletesen , érthetően van végig vezetve, a "chipping" és "weathering" pedig....nos ha valaki szeretné megpróbálni Mig Jimenez mesterfogásait ellesni a könyv megadja rá a lehetőséget, a szerző egyszerűen és érthetően ismerteti , hogy mit-mivel-hogyan-miért csinál, ha valaki esetleg nem ért angolúl, nem kell , hogy lemondjon a kiadványról, az SBS képek önmagukért beszélnek és a háttérben többnyire látjuk milyen anyagok vannak épp használatban. Outstanding.

 
 Az utolsó fejezet a legnagyobb terjedelmű, egy meglehetősen komplex dioráma kerül bemutatásra, több járművel, több figurával, a mesterséges és természetes környezet elkészítését is ismertetve, elkövetője Joaquin Garcia Gazquez...azt hiszem kellőképpen és okkal kiújjongtam magam az előző fejezet ismertetésénél, talán elegendő ha csak annyit mondanék a könyv eme részéről,egyáltalán nem véletlen , hogy ez a munka került a kötet borítójára :).

2 nap alatt végeztem vele, hozzá teszem ez 2 olyan napot takar amikor kb. 3 órákat aludtam. Későn vettem észre a kiírást, sürgetett az idő...hát, majd kiderűl mire lesz elég, annyira nem erős a mezőny egyébként, bár 24 órája még mindenkinek van, hogy homorítson valamit ami Alpine. Meglátjuk.

https://www.facebook.com/groups/1656752527918635/?fref=ts

Első post-omban már szerepelt, most eladás előtt még alakítgattam rajta. Úgy emlékszem majd rá  mint az első figura amin szépen tudtam a fény/árnyék effekteket megfesteni feketére és amin újfent nem tudtam szép kockás sálat festeni :).

Viel Glück Dietrich!

A köppenyen befejeztem a zöld foltokat, ezután jött a kamó "neheze", hogy vizuálisan megbontsam a fő színek egybe függő látvány érzetét de azért a dominanciájuk érezhető legyen az összképen, ezt a már előre kiválasztott Russian uniform zölddel értem el ( a kis barna foltokat -german camouflage medium brown- végül elhagytam, mert az első próba után éreztem, hogy nem nagyon fog sokat hozzá tenni a kinézethez , ebben a méretarányban legalábbis nem igen tűnt érdemesnek felvinni a színt ) A világos zöld foltok kontúrját festettem körbe olyan 80%-ban kb., illetve imitt-amott még ejtettem vele foltokat a sötét barna kamó mentén illetve a barna alapszínen is. Utána a világos zöld foltokhoz használt színen világosítottam sárgával és néhány helyen megdolgoztam vele a már felfestett  zöld foltokat. Ennek a 2 lépésnek a célja az volt, hogy elmosódottnak tűnjenek a nagy kamó foltok leginkább a szegélyeik mentén. ( Talán érdemes összehasonlítani a most feltöltésre kerülő képeket az előző postban közétett képekkel, úgy azt hiszem jobban látszik a különbség a látványban .)

Egy kicsit ezután a lépés után is úgy éreztem , hogy még élesen látszódnak pár helyen a foltok ezért befejezés képpen az egész álcaköppenyen csináltam egy nagyon finom száraszecsetelést - nem a ruha ráncain, hanem a kamó foltokon !- halvány szürkés-barna árnyalattal, ettől valahogy összeértek végre a színek. Itt be is fejeztem az álca mintát, úgy ítéltem meg, hogy vizuálisan sikerült ebben az állapotban vissza adni azt a benyomást amit az eredeti kamónak.

Pár hét szünet jön most a figura festésben, a felszerelési tárgyak festését nem kívánom majd részletesebben bemutatni, de az arc és a kezek festésére szintén szánok majd egy post-ot.

Jó makettezést addig is :)!

 Folytatva a festést, a nadrágon élesebbé tettem a foltok kontúrjait, így most egész korrektnek találom a kinézetét. 
Következő lépésben az álca köppeny terep foltozásának fogtam hozzá. Elsőként ahogy a nadrágnál is tettem az alapszín mélyárnyékolását készítettem el.

Ezután a terepezést kezdtem el megfesteni. Egy terepminta karakterét 3 dolog határozza meg alapvetően, a színérzetet a legsötétebb és a legvilágosabb árnyalat, illetve a különböző színek egymáshoz viszonyított mérték aránya. Festés előtt érdemes nagyjából meghatározni egy-egy árnyalat mekkora "területet" foglal le az alapszínből illetve átlagosan mekkora foltokban vagy sűrűséggel fordúl elő, ha ezt nagyjából belöttük utána igyekezzünk ehhez tartani magunkat, ez nem lesz olyan könnyű, mnt ahogyan hangzik, ugyanis ösztönösen "túlfesthetjük" a foltokat, pont úgy ahogy harcjárművek festésénél, koszolással, chippingeléssel, weatheringel túlzásokba lehet esni nagyon könnyen, miközben végig azt érezzük, hogy jó lesz....aztán az összkép egészen mást mutat amikor már nem a részletekre koncentrálunk.

Az elmondottakból kifolyólag ezért egy ruhán az álca minta festését mindig a legsötéteb  és a legvilágosabb álcázó szín felvitelével kezdem, miután többé-kevésbé meghatároztam milyen árnyalatokat fogok használni, ügyelve a foltok méretére. Érdemes képről dolgozni vagy többé-kevésbé arra törekedni amit egy fotón látunk .


Tehát a két legkarakteresebb árnyalat kerül fel elsőként az alapszínre :

A zöld foltozását félbehagytam - fáradtság miatt, hajnal 3 körűl - természetesen folytatva lesz....:). Több fotót készítettem, hogy teljesen érthető legyen, hogyan épül fel a kamó festése lépésről-lépésre.

folyt.köv. ....

 Eljött a figura festés ideje is - nagy nehezen - , sokat nem kellett gondolkodni, hogy milyen terepmintát képzeljek el a ruházatra, a nadrág kialakítása alapján adott az olasz mintás kamó ( ún. Telo mimetico ), a Hitlerjugend pedig tudomásom szerint Normandiában kizárólag a Oak leaf ( ún. Eichenlaubmuster ) mintás álca köppenyeket használták. Ennek több alvariánsa is van de igen kis eltérésekkel, amit 1:35-ben talán nem is igazán érdemes megjeleníteni, a színösszetételre kell jobban odafigyelni.

Legelső körben mindenhova felfestettem az alap színt, kivéve a felszerelésre. Azért kezdem mindig így a figura festést mert szeretek törekedni egyfajta színharmóniára, így, hogy megvannak mindenhol az alap színek, könnyebb menet közben viszonyítani az árnyalatokat egymáshoz.

A olasz minta az egyik kedvencem, fura mód most először festettem, nem túl ügyesen azt hiszem ( legalább ellensúlyozársra kerültek azok a megtisztelő "vádak" amiket mostanában kaptam többször, hogy profi lennék :) ), de késznek gondolom kb. úgy 90%-ban a jelen állapotában.

Előszőr Vallejo színekből kevertem ki egy zöld alapszínt de rá másnap megérkezett egy rendelésem, ami Mig Ammo festékeket is tartalmazott, azok között akadt egy árnyalat ami világosítva jobban vissza adja szerintem az álca zöld színét ( Mig Ammo 018- Waffen -SS Polizei Grün ) , így átfestettem vele a már felfestett Vallejo alapszínt. Érdekes módon mintha a két festék márka nem kedvelné egymást a Mig Ammo nehezen fedte le a Vallejo-t, de ez lehet csak ezeknél a színeknél fordúl elő, később több tapasztalattal a hátam mögött a festékkel kapcsolatosan majd okosabb leszek ( most használtam a Mig Ammo-t első alkalommal ). Ezt követően megfestettem előre a zöld alapszín fényeit valamint az árnyékait a ruha redőkben, teljesen feleslegesen mert a terepezés után újra kellet :). Egyébként eddig nekem bevált ez a technika terepszín mintáknál, sajnos nem sikerült a későbbiekben pontosan felfestenem a kamó mintát elsőre, így a zöldel is babrálnom kellett újfent.
Ezután Vallejo színekből kikevertem a sárga foltok árnyalatát, barnának pedig Vallejo-tól választottam a 135 Beige Brown árnyalatot.

Ezután kisebb korrekciót csináltam zölddel, majd a terepofoltokat is árnyékoltam/világosítottam pár helyen amennyire meg tudtam  ezt oldani.

Itt az utolsó közeli képen látszódik, hogy a foltok kontúrjait korrigálnom kell még pár helyen, de a nadrág nagyjából késznek tekinthető, a végén majd szolídan koszolva lesz még.

Kis szünet után folytattam a projekt előkészületeit, az átfaragással nem vagyok maradéktalanúl elégedett de egyszer el kell jutni a festésig is, már nem javítgatok rajta tovább, a mozdulatot amit meg akarok jeleníteni megcsináltam. A kézigránáton még elcsiszolom a sorja nyomot ( hála a szürke alapozónak , hogy észrevettem, amúgy annyira nem volt feltünő, hogy észre vegyem csak úgy natúr ) illteve a háton találtam kis putty pöttyöket azokat szikével leszedem majd a festés megkezdése előtt. 
Amit az elmúlt nap még megcsináltam:
 -pótoltam a pisztolycsövet
 -kifúrtam a gránát nyelének az üregét
 - a nyélre ráépítettem  a hüvelykujjat
 - pisztoly tartó kézen megcsináltam a a mutató ujjat
- a géppisztolyon megfúrtam  a cső és a célzó nyílását


Az alapot is teljesen előkészítettem a festéshez, felhasználtam hozzá egy kerítés darabot egy vasútmodelles készletből illetve 0.2-es fémfóliából kivágtam és hajtogattam egy szakadt újságpapír lapot amit a járdához rögzítettem.

Következő fázisban már a festés lesz prezentálva.

Elkezdtem egy kocka köves út megépítését is a figurához, röviden leírom ( bár a képek beszédesebbek lesznek azt hiszem ), hogyan készítettem, a technika csak elgondolás volt eddig részemről, most első alkalommal oldottam meg a feladatot ezzel a kivitelezéssel.

Előszőr egy depron lapon kialakítottam a "köveket" egy kis véső szerű eszköz segítségével ( ezt egy elkopott szikéből alakítottam ki ,kis gép és barna vágó tárcsa segítségével, mintha flexen csiszoltam volna egy fémdarabnak élt ).


Ez az eredményt is egy már festhető állapotot adott, úgy hiszem de én egy régi, kissé már  leamortizálódott  útszakaszt szerettem volna készíteni, ezért tovább dolgoztam rajta. Etil-acetáttal és egy kis fejű aplikátorral elkezdtem megmarni a felületet (ugyanúgy ahogy azt a kőfal mintázatnál már ismertettem ) helyenként egész "köveket" martam ki , hogy korosabbnak tűnjön majd a végeredmény. Igyekeztem azért szolídan kezelni a felületet, az aplikátorrol az etil-acetát javarészét a lap szélén dolgoztam le, hogy a kövekre már csak egy kisebb mennyiség jusson, a hiányzó kövek helyén természetesen telibe kentem :).


Ezután kivágtam a megfelelő méretű darabot a kezelt felületből és felragasztottam az alapra egy csíkkal együtt ami a szegély kövezetet hivatott megjeleníteni, ez csak elő volt készítve, a végső formáját már felragsztva csináltam meg ( az UHU por elég masszívan megfogja a depront, hogy alakítható legyen a helyén is ha még szükséges ).

Következett a festés, Humbrol sötét szürkével amit Zippo öngyújtó benzinnel higítottam.


Ezután porpasztel kréta reszeléket vittem fel a kockákra, keverve különböző árnyalatokat, igyekezve megvalósítani a szürke, ha nem is 50, de 5-6 árnyalatát.


A  felhordott port Zippo benzinnel rögzítettem, óvatosan, nehogy felszedjem vele a festéket hisz arra is hatással van. Pigment fixáló folyadékkal is lehet rögzíteni a felvitt anyagot( Mig vagy AK termék , igaz gyakorlatilag egy és ugyanaz a kettő :) ), azt azonban a kicsit fényes végeredmény miatt annyira nem szeretem használni, a benzin ugyanúgy leköti a felületen a pigmenteket. Elvileg már csak egy lakkozás kell neki és kész is a kockaköves út. 

 Lassan festéséséhez közeledik a figura, így elkezdtem kialakítani a környezetet. Kertvárosi jellegű terepet képzeltem el, a hadosztály páncélgránátosairól készült legismertebb fotók is egy ilyen normandiai kis városkában vagy településen ( Norrey-en-Bessin ) készültek, Caen-től nem messze.
Vannak ugyan a dioráma építéséhez szükséges gyári készleteim de úgy gondoltam , hogy ebben a témában is érdemes néhány saját kivitelezésű építést bemutatni, így ez a post most nem a figurázásról fog szólni ellenben azt hiszem szervesen kapcsolódik a témához, hiszen -szerencsés esetben- egy  makettező törekszik a makett élethű környezetben való bemutatására is. Akit estetleg érdekel mélyebben is a dioráma vagy vignetták elkészítése annak mindenképpen ajánlom, hogy szerezze be Adóba László könyveit, a sorozat tárháza az ötleteknek és technikáknak melyekre szükség lehet egy dioráma építésénél.

2 objektumot készítettem el, egy falat és homokzsákokat mindkettőt Milliputból ( legutóbb úgy is leszóltam az anyagot, most akkor futtatom egy kicsit, de azt továbbra is fenntartom, hogy figurázáshoz nem a legjobb :) ).

A kőfal

Az elkészítésének több módja is van én kettőt mutatok be most. Az egyszerűbb megoldás ha csak depront kezelünk vegyszerrel ( etil-acetát ). Ezt az anyagot a közértekből a fóliázott édességek sütistálcájaként ismerhetjük, vagy étel kihordó cégek csomagoló anyagaként ,ezek azonban a bemutatásra kerülő technikához nem a legjobb választás, kicsit más a szerkezete mint a modellező boltokból beszerezhető depronnak, és lyukacsosabbra deformálódik a felület ( ellenben ha pl. eróziónak kitett üledékes közetet akarunk megjeleníteni apró lyukakkal - mint amilyen mondjuk a mészkő tud lenni - akkor egyszerűbb ha közértbe megyünk és nem netről rendelünk pár depron csíkot.

Az "indulás" :

Első lépésként egy kis aplikátorral felviszem az etil-acetátot a depron felszínére ami megmarja az anyagot. A roncsolódás mértékét többé-kevésbé tudjuk szabályozni a felvitt mennyiséggel vagy azzal, ha többször átmegyünk egy-egy ponton az etil-acetáttal. Ha ügyesek voltunk valami ilyesmi végeredményt kapunk :
Ezután nincs más dolgunk mint kivágni a szükséges méretű részt a megmart depronból és egy vésőszerű eszközzel ( vagy akár egy kisebb fejű csavarhúzóval ) kialakítani a felületen az elemek illesztését, a minta lehet szabályos vagy szabálytalan, neten találunk elég sok fajtáról képet. 

Készen is lennénk már csak festeni kellene. A depront úgy tapasztaltam érdemesebb akril helyett enamel ( Revell vagy Humbrol ) festékkel festeni,én Zippo öngyújtó benzinnel szoktam hígítani Humbrolt, hogy gyorsabban száradjon. Meg érdemes festés előtt megnézni, hogy a festék típus higítója nem marja-e az anyagot tovább, mivel mindig gyújtó benzint használtam erről nem tudok nyilatkozni.

Egyébként kocka köveket is tudunk gyártani ezzel az eljárással de figyeljünk oda, hogy kicsit szolídabban marjuk meg a felületet :
Ragasztani én UHU por-ral szoktam, ez kimondottan depron ragasztására is alkalmas, ugyanis nem fogja meg bármilyen ragasztó ( pillanatragasztó, faragasztó és makett ragasztó kipróbálása után neten szétnéztem mi lehet rá alkalmas, ezt az UHU fajtát ajánlották, ez ragasztja valóban :) ).

A másik módszer ha esetleg spórolni szeretnénk a depronnal, ha belemarunk egy hasonló kőzet mintát a depronba, és Milliputot ráhelyezve a mintára, szépen rásimítjuk azt egy henger alakú tárggyal ( pl. üres dezodoros flakon is megteszi ).

Itt is két féle képpen lehet kialakítani a fal két oldalát, a legkézenfekvőbb ha a fal tervezett vastagságára nyújtjuk a Milliputot és a felső felére is rányomunk egy előzőleg elkészített mintát. Ha pedig vastagabb falat akarunk megjeleníteni, akkor egyszerűbb - jobban mondva olcsóbb, hisz a Milliput sem egy kiló kenyér ára- ha csinálunk 2 kőzet mintás lapot, majd száradás után felragasztjuk mind két oldalt egy megfelelő vastagságú köztes közegre ( lehet gipszkarton darab ). 

Ha egy munka darabra akarjuk mindkét oldalt:
És végül a két külön oldalas megoldás , ezt csak példaként említettem mert nekem nem kell vaskos fal darab a figura mellé, így simán csak egymáshoz ragasztottam száradás után a két oldalt :

Homokzsákok elkészítése

Ez piszkosúl egyszerű folyamat lesz. Előszőr a kívánt méretre és formára alakítjuk a Milliputot. Utána az egyik végét elnyújtjuk vékonyabbra kicsit mintha az a zsák szája lenne majd a zsák alá hajtjuk ezt a részt. Eztán a zsákot a helyére igazítjuk majd szikével finoman belehúzzuk oldalt a varrást a zsák anyagába. Egy-két apró gyűrődést vagy ráncot rá lehet tenni tetszés szerint, megvárjuk míg kiszárad, utána ha szükséges csiszolgatható majd végűl festhető.

Ennyi volt mára ez a kis kitérő, legközelebb a figurával jövök ismét.

Gondoltam le tudom gyorsan az idei első posztomat :).

A figurán elkészítettem a jobb kart is, az előző napi bemelegítés után viszonylag gyorsan megvolt a képen látható eredmény ( kb. fél óra mindennel együtt, utána csak száradni kellett hagyni ). Szintén Green stuffot és A/B putty-t használtam keverve, azért lett kicsit halvány zöldebb mert kevesebb GS-ot tettem a keverékbe az előző napinál, a tegnapi keverési arány kissé merev volt számomra dolgozni Következő lépésként a nyak csatlakozásánál található rést tömítem és a karokon a javításokat végzem el ( ezekhez Magic Sculpt-ot fogok használni ), illetve bizonyára feltűnt, hogy a jobb kezet levágtam, azon is meg akarom építeni a hüvelykujjat úgy, hogy a gránát nyelére illeszkedjen rendesen. Közven a pisztoly csövét is sikerült letörnöm egy szappanos vízes/fogkefés tisztítás közben azt is javítanom kell.

Írtam előzőleg, hogy egy anyag ismertetést is bemutatok a 2 komponensű epoxy gyurmákról, mivel sokat nem tudtam ma mutatni a figurából így ezt megejtem most. 
A Green Stuff-ról és az A/B putty-ról a lényeget tegnap már leírtam, az esetek nagy többségében én ezeket használom, nem a legjobbak de lehet velük dolgozni, nálam közép kategóriás anyagnak számítanak. Előre szólok, hogy az anyagok besorolása eléggé szubjektív lesz a részemről de legalább hitelesen azt írom le amit én tapasztaltam ezekkel kapcsolatban.

Milliput

A legáltalánosabb gyurma nem véletlen végzett nálam az utolsó helyen. Kb.1-1.5 óra a maximális munka idő vele. Nem igazán szeretem mert szerintem nagyon rossz a tapadási képessége, hajlamos még munka közben repedezésre, szálasodásra. Vízzel való érintkezésre bizonyos mértékig képlékenyebbé válik de ha kicsit többet viszünk fel a felületre gyorsan " tocsógós" lesz és után már nem is tudok vele túl hatékonyan dolgozni. Én többnyire 1/16-os figurák "előépítéséhez" használom ( pl. mint a most bemutatott figurán a kar izom rétege vagy a zubbony vastagsága ). Annak ellenére, hogy nem vagyok jó véleménnyel róla  ha valaki építésre adná a fejét én ezt javasolnám elsőre, hogy próbálja ki, az ára a legbarátságosabb és nem utolsó sorban megismerkedni a "gyurmázással" és túllendűlni azokon a hibákon amit egy kezdő általában elkövet, nos ezekre ideális. Van egy finom variációja is, a " Fine", szerintem nem érdemes vele foglalkozni, nem véletlen, hogy csak ennyit írok róla...

Tamiya epoxy putty

Véleményem szerint nem kimondottan figurázáshoz készült, heggesztési varratok, zimmerit készítéséhez jobban megfelel, azért tornázta fel magát az utolsó előtti helyre mert ha kilapítjuk, hevedereket, öveket könnyebben tudunk belőle készíteni mint a Milliputból annál kicsit masszívabb az anyag. Viszont viszonylag drága a kapott mennyiséghez képest.

Andrea Sculp

Kicsit kezelhetőbb anyag mint az előző kettő, egész jó a tapadási készsége de a kapott mennyiséghez és minőséghez viszonyítva annyi pluszt nem tud, hogy érdemes legyen megvenni, akkor már Green stuff-ot vagy A/B putty-t érdemesebb beszerezni.

Ezután következne ha még nem lett volna a Green stuff és az A/B putty.

Grey Stuff ( vagy Pro Create )

Valamivel jobb mint a Green Stuff, szintén kicsit gumis érzetű az anyag, viszont jobb a tapadási képessége mint a zöld társának, ezzel már kifejezetten szeretek dolgozni ( többnyire szintén keverem A/B putty-val ). Az ára viszont már erősebb, igaz ha csak 1/35-ös figurák átalakításához használjuk azért kitart egy jó ideig. A munkaideje kb. max 1 óra, ez már egészen kellemes ahhoz képest, hogy egy keményebb, masszív anyagról van szó.

És akkor jöjjenek a prémium kategóriák.

Aves Apoxie Clay

Drága ( Magic Sculpt-nál többe kerül ) ,ellenben az áráért már valódi minőséget kapunk. Se nem testes se nem könnyű az anyag, valahol a kettő között van félúton,jól tapad, jól lehet vele dolgozni kb. 2 - 2.5 óra hosszán át ami azért már valami. Ennek ellenére annyira nem szeretem használni mert a megmunkálási idő utolsó harmadában hajlamos egy kicsit túrósodni ha vízes  eszközzel próbálom alakítani a kívánt formára. De ezt leszámítva nem véletlenül került fel a dobogóra, jó minőségű cucc.
Magic Sculpt

Drága, nagyon jól tapad, nagyon jól kezelhető, kb. 2-2.5 óra hosszát alakítható, ha van alatta réteg nagyon szépen ráteríthető, össze dolgozható, nem lesz illeszkedési csík utána. Az ára és minősége miatt én többnyire javításokhoz vagy kényes részek megépítéséhez használom inkább, nem a fő munka anyagom de imádok vele dolgozni, ha kevesebb lenne az ára valószínűleg csak ezt használnám :).Teljesen kezdőknek azért nem ajánlom mert úgysem tudnák kidolgozni az anyag minőségéből fakadó potenciált, szerintem.

És - megítélésem szerint- az arany érmes jön.

Aves FIXIT

Árban a legdrágább a felsoroltak közűl, jól tapad, jól megmunkálható, azt mondanám, hogy ugyanolyan mint a Magic Sculpt,amivel egy orrhoszt mégis rá vert az a munka ideje : gumi vagy szilikon fejű ecsettel kb. 2 -2.5 óra hosszan lehet vele dolgozni, viszont miután elkezd szikkadni és a puhább anyagok már nem hagynak rajta úgy mélységben nyomot, fémeszközöket használva 4 óra hosszáig kitolható a munka ideje, ez nagyon kellemes tud lenni.

Ennyi volt mostanra, legközelebb vagy a figurával jövök újra vagy a faragáshoz használt eszközeimet mutatom be, majd kialakul.

Pár nap kihagyás után ma folytattam a figurát:

Szóval, ott zártam legutóbbi hozzá szólásom, hogy volt egy drót váz amire a kart felépítjük. Ezt szakaszosan csináltam - meg lehet próbálni egy nekifutással is de úgy tapasztaltam , hogy több hibalehetőséget hordoz magában ez a megoldás - előszőr a "húst" építettem rá a vázra, folytatva az anatómiai részt, ezt úgy szoktam megoldani, hogy  egy véknyabb putty csíkot végig tekerek a dróton.

Nem vártam ki a teljes száradási időt, amint viszonylag bekeményedett a felvitt anyag ráhúztam a következő réteget, ezzel a az álca köppeny alatti zubbony vastagságát próbáltam imitálni ( azért haladok így lépésenként mert amikor az álca köppenyen a gyűrődéseket formázom majd ez segít elkerülni, hogy irreális mélységű ráncokat alkossak ). Itt kivártam a teljes száradást ( nagyjából 2 óra hossza,ez a használt anyagtól és a hozzá használt víz mennyiségtól is függ ), ha valahol nem stimmelt a méret vagy a forma ott szikével és csiszolóvászonnal megdolgoztam.Ezután jön az utolsó réteg, ami a terepmintás álca köppenyt hívatott megjeleníteni, itt már elővettem a "faragó" szerszámokat is, ami gumi- illetve szilikonfejes ecsetekből és különböző fémeszközökből áll, ezeket a köppeny ráncainak kialakításához használtam ( de megfelelő formára alakított fapálcikákkal is szoktak dolgozni, kinek mi jön be...) 

És az elsődleges eredmény a bal karon ( később még ejtek rajta javítgatást , illetve a csuklónál található madzagos részt külön készítem majd el a későbbiekben ).

Végezetül a használt "gyurmákról" pár szót ( egy későbbi poszban tervezem majd bővebben is írni mindegyik típusról ). Green Stuffot és sima A/B putty-it használtam egymással összemixelve minden munkafolyamatnál.
A Green Stuff és az A/B putty is viszonylag egy egyszerűbb fajta, mondhatni úgy, hogy "pór" anyagok . Ennek ellenére van aki pl. Green stuff-ból kiemelkedő munkákat készít tehát elég sokk függ a tapasztalattól illetve a 2 komponensű gyurmákról is elmondható ugyanaz ami a használt szerszámokról : kinek mi esik kézre.

A Green stuff egy eléggé kemény, gumis érzetű felületet produkáló anyag, előnye, hogy viszonylag gyorsan köt, hátránya, hogy a tapadási képessége nem a legjobb.
Az A/B putty egy jó tapadási képességű anyag, eléggé jó a munkaideje ( kb. 1 óra de ki lehet tolni ha az A komponensből ( resin ) többet használunk mint a B-ből ( keményítő, hardener ) a hátránya viszont, hogy ha elkezdünk rajta vízes eszközzel dolgozni hajlamos megszívni magát és lefordúl a munkafelületről vagy túlságosan felpuhul és lehetetlen dolgozni rajta. Azért használom keverve a kettőt mert az összetevők nagyjából kioltják egymás hátrányait és egy egész jó minőségű anyagot produkál a mix.

Általánosságban minden 2 komponensű gyurmáról elmondható, hogy ameddig nem muszáj ne kezdjünk el rajta vízes eszközzel dolgozni, előszőr  törekedjünk a fő formák kialakítására, és utána - pl, a legapróbb vékony ráncokat - már lehet nedves ecsettel vagy szerszámmal kialakítani, persze vannak olyan részek vagy munkafolyamatok ahol jó hasznát vesszük, hogy a víztől képlékenyebbé válik a gyurma.





Folytatás valamikor jövőre, boldog, sikeres új évet kívánok mindenkinek aki olvasgatja a blogomat!